A logikai pufferek, meghajtók, vevők és adó-vevők segítségével áramkörökből származó logikai jelek különíthetők el más áramkörökben történő felhasználásra. A pufferek a bemeneti jelüket változatlanul vagy invertálva továbbítják a kimenetükre, és gyenge jelek megtisztítására vagy terhelések meghajtására használhatók. Boole-típusú logikai szimulátorokban a pufferek elsősorban a terjedési késleltetés növelésére szolgálnak. A logikai vevők és adó-vevők adatsínek közötti elkülönített kommunikációt tesznek lehetővé.
Az egyenáram-átalakítók (DC–DC átalakítók) bemenő egyenfeszültséget alakítanak át más szintű kimenő egyenfeszültséggé. Alapjában véve mind a bemeneti, mind a kimeneti névleges teljesítményük azonos, a kapcsolási veszteségek levonásával. Az egyenáram-átalakítók lehetnek áramköri lapra szerelhetők vagy önálló termékek. Különböző bemenő- és kimenőfeszültséggel és tokozással kaphatóak, és lehet egy vagy több kimenetük is.
A modulrendszerű beágyazott processzorok termékcsaládjába olyan termékek tartoznak, mint a mikrovezérlők, mikroprocesszorok, digitális jelfeldolgozó processzorok, FPGA-k (helyben programozható logikai kapumátrixok) vagy más hasonló számítási eszközök, olyan kiegészítő alkatrészekkel kombinálva, mint például a memóriák, az energiagazdálkodás, az időzítés és a működésükhöz szükséges egyéb elemek. Alkalmasak végtermékekbe való beépítésre, illetve ilyen célokra tervezték őket, és a nagy sebességű hardverelemek használata terén behatóbb tapasztalatokkal nem rendelkező termékfejlesztők számára is elérhetővé teszik a korszerű számítástechnikai képességek és illesztőfelületek használatát.
A leválasztó kapuvezérlőket illesztőfelületként használják nagyáramú jelek és egy külső MOSFET vagy hídáramkör között. A technikai megoldást tekintve lehetnek kapacitív, mágneses vagy optikai csatolásúak, 1, 2 vagy 4 csatornával. A szigetelési feszültség 1000 Vrms-től 7500 Vrms-ig terjed, a terjedési késleltetés pedig 30 ns és 5 ms között változik.
A léptetőmotorok egyenfeszültséggel vezérelt, diszkrét lépésekben mozgató működtetőelemek. A motorok forgórészének (armatúrájának) helyzetét csoportokba (fázisokba) rendezett tekercsek határozzák meg. Ahogyan az egyes fázisok egymás után feszültség alá kerülnek, a forgórész lépésenként elfordul. Számítógéppel vagy mikrovezérlővel vezérelt léptetéssel pontos helyzetbeállítás vagy fordulatszám-szabályozás érhető el. A léptetőmotorokat a nyomaték, a fordulatonkénti lépések száma, a lépésszög, a NEMA szerinti méret (NEMA: National Electrical Manufacturers Association, Villamosipari Gyártók Országos Szövetsége, amerikai szervezet), a tekercs ellenállása, a polaritás és a tengely kialakítása alapján lehet kiválasztani.

