Kondenzátorok

A kondenzátor (régies, mára kiveszett néven töltéssűrítő) olyan elektronikus alkatrész, amely villamos energiát tárol és ad le. Vezető anyagból készült lemezekből (úgynevezett fegyverzetekből) áll, amelyeket valamilyen szigetelő anyag, az úgynevezett dielektrikum választ el egymástól. Amikor a lemezekre feszültséget kapcsolunk, villamos tér (más néven elektromos mező) alakul ki, amelynek hatására az egyik lemezen pozitív, a másikon negatív töltés halmozódik fel. Ez a tárolt energia szükség esetén felszabadítható, így a kondenzátorok létfontosságúak különböző felhasználási területeken, többek között a jelszűrésben, az energiatárolásban, a jelfeldolgozásban és teljesítményformázásban.

A kondenzátoroknak több fajtája létezik, amelyek, amelyek mindegyikének egyedi jellemzői és előnyei vannak. A kerámiakondenzátorok kerámiát használnak dielektrikumként, és kis méretük, alacsony áruk, nagy stabilitásuk és széles értéktartományuk miatt széles körben használják nagyfrekvenciás felhasználási területeken, például rádiófrekvenciás áramkörökben, valamint leválasztó és söntölő vagy hidegítő eszközökben.

A többrétegű kerámiakondenzátorok (MLCC, multilayer ceramic capacitor) a kerámiakondenzátorok olyan változatai, amelyeket több réteg kerámia dielektrikum és fémelektróda alkot. A többrétegű kerámiakondenzátorok kis méretű, nagy kapacitású alkatrészek. Kis méretükről, egységnyi térfogatra jutó nagy kapacitásukról, kiváló stabilitásukról és megbízhatóságukról ismertek. A többrétegű kerámiakondenzátorokat széles körben használják különböző elektronikus eszközökben olyan felhasználási területeken, mint a leválasztás, a szűrés és a jelsimítás, különösen a nagyfrekvenciás áramkörökben.

Az elektrolitkondenzátorok (elektronikai szlengben elkó), amelyek dielektrikumként valamilyen nedves elektrolitoldatot használnak, az áramellátó áramkörökben, szűrőkben és csatolókban gyakoriak , ahol nagy kapacitásértékekre van szükség. Ezek a kondenzátorok polarizáltak, ami azt jelenti, hogy a megfelelő polaritással kell bekötni őket.

A rétegkondenzátorok dielektrikumként műanyag, például poliészter, polipropilén vagy polisztirol fóliát használnak. Stabil teljesítményük, kis veszteségük és nagyfrekvenciás használatra való alkalmasságuk miatt hangtechnikai és nagyfrekvenciás készülékekben használják őket. Nem polarizáltak, így sokoldalúan felhasználhatóak.

A szuperkondenzátorok vagy ultrakondenzátorok nagyon nagy kapacitásértékeket kínálnak azáltal, hogy elektrokémiai kettős rétegeket használva úgynevezett álkapacitást hoznak létre. Ezeket a kondenzátorokat nagy energiasűrűségük, hosszú élettartamuk és gyors töltési-kisütési ciklusaik miatt energiatárolásra, tartalék energiaellátásra és hibrid járművek terheléskiegyenlítésére használják. A szuperkondenzátorok hatékonyan hidalják át az akkumulátorok és a hagyományos kondenzátorok közötti szakadékot.

A csillámkondenzátorok csillámot használnak dielektrikumként, és kiváló stabilitásukról, kis veszteségükről és nagy pontosságukról ismertek. Alkalmasak nagyfrekvenciás és nagy stabilitást igénylő felhasználási területekre, például rádióadókba és -vevőkbe.

A tantálkondenzátorok anódként fém tantált, dielektrikumként oxidréteget használnak, és olyan helyszűkében lévő termékekben használják őket, mint a mobiltelefonok, a hordozható számítógépek és más hordozható elektronikai készülékek. Egységnyi térfogatra jutó nagy kapacitást, stabil teljesítményt és megbízhatóságot kínálnak, bár polarizáltak.

A kondenzátorok sokoldalú alkatrészek, amelyeknek számos típusa alkalmas különböző felhasználási területekre. Jellemzőik és megfelelő használatuk megértése elengedhetetlen a jó hatásfokú elektronikus áramkörök tervezéséhez.

Egyéb hasznos tartalom:
How to Safely Discharge a Capacitor (Hogyan lehet biztonságosan kisütni egy kondenzátort?)